Most leírom, hogy mik azok a fontos alapigazságok, melyek segítségével az elmélkedéseimet vezetni fogom. A lista bővülése és változása nem valószínű, de lehetséges.
Létezés: El kell fogadnunk, hogy a dolgok vannak. Megbizonyosodni ebben nem tudunk, csak abban, hogy vagyunk. Az „én” ami létezik biztosan. Ez az öntudat az érzékelés és a gondolkodás, az egyetlen dolog, ami biztos „számomra”. Így azt is mondhatnánk nem a világban élek, hanem a világ van általam.
Univerzum:
Az Univerzumnak, vagy nevezhetjük Világegyetemnek, Mindenségnek, vannak bizonyos szabályszerűségei. Ezek a következők:
- Végtelen. Térben és időben. A tér végtelensége abból adódik, hogy elfogadtuk a létezést, ami egyben ki is zárja a Semmi létezését (irracionális, nem értelmezhető). Így a térnek nem lehet vége, mert azon túl csak Semmi lenne, ami nem értelmezhető itt. Az idő csak az ember agyszüleménye, egy fogalom annak szemléltetésére, hogy a dolgok vannak, történnek. Mivel a Világ mindig létezik (nem létezhet a Semmi) tehát idő is van a végtelenségig.
- Van logikus szabályrendszere. Tehát mindennek van oka. Ezt a természettudományok példáin keresztül is láthatjuk. A természeti törvények - ezek alatt nem (csak) az emberek által meghatározott törvényekről van szó - a mindenség egyetlen szabályrendszere.
- Semleges. Számára nem létezik a jó és a rossz. Ebből kifolyólag egyben tökéletes is. Az egyetlen dolog amit „csinál”, hogy van.
Ember:
Az ember (én) alapvető tulajdonságai:
- Öntudattal rendelkezik.
- Érzékelni képes. (az 5 érzék: látás, hallás, szaglás, izlelés, érintés útján) Ezt a fizikai testnek köszönheti.
- Gondolkodni képes. Logikusan és egzakt módon gondolkodni képes. Ez helyettesíti nagyrészt az ösztönt.
- Emlékezni képes. E képesség nélkül nem működne a gondolkodás.
- Fizikai testtel rendelkezik. Ez egyet jelent azzal, is hogy az ember, mint fogalom amely rendelkezi az előző tulajdonságokkal véges (halandó).
- Szubjektív, az énen keresztül kapcsolódik a Világhoz. -> Tökéletlen.
Mint látjuk a legtöbb fenti dolgot bizonyítani nem lehet („a világban élek, vagy a világ van általam?”), így axiómaként fogadjuk el.
